Ovi!

2010 január 7. | Szerző: nikike22 |

 Tegnap mikor mentem érte nagyon izgultam, hogy mit fognak mondani.Azt gondoltam tuti egésznap hisztizett és semmit nem akart, de azért reménykedtem, hogy hamar megnyugodott és szépen viselkedett, mint a bölcsibe. Kinyitották az ajtót és kerestem a sokgyerek között az enyémet de nem találtam mire az utolsók között sétálgatott nyugodtan kifelé, igazán azt láttam rajta, hogy egyáltalán nem gondolta, hogy ott kinnt várom és nagyon meglepődött mikor meglátott. Oda futott és úgy szorított hogy alig kaptam levegőt. Kérdeztem tőle, hogy jó volt az oviba és mosolyogva mondta hogy igen. annyira meg könnyebültem.Főleg mikor jött az óvónéni és azt mondta hogy egy tündér volt. Ennek tényleg örültem mert a bölcsibe  is ezt szokták rá mondani. A másik óvónénit is megkérdeztem, hogy sokáig sírt-e mert ő volt vele mikor eljöttem. Azt mondta sírt de aztán megnyugodott mikor mentek az udvarra már semmi baja nem volt, sőt az udvaron a nagycsoportosokkal még hóembert is épített. Olyan boldog vagyok, hogy azért ide is sikerül beszoknunk. Ma mikor mentünk mondtam a Dorcinak hogy nekem mennem kell dolgozni, de azt mondta egy kicsit menjek be vele. Mondtam jó de aztán el kell jönnöm azt mondta jó. Na persze én tudtam, hogy ő azért nem így gondolja.  Reggel körbe kell ülni a  földön és az óvónéni mondja a gyerek nevét és a gyerek megmondja, hogy mi a jele és hogy kis, vagy nagy csoportos. Persze a Dorci meg se szólal. Ma is így történt utána kimentünk pisilni és mentek reggelizni itt elköszöntem, persze sírt de legalább nem volt hiszti oda jött az óvónéni szólt neki hogy menjen vegyen tányért meg poharat és üljön le és szót fogadott. Már ez egy kicsit jobb volt. Kiváncsi vagyok, hogy elalszik-e. De én szerintem elalszik, mert a bölcsibe azért ehhez hozzászokott. Jaj csak ne lennének ezek a reggeli cirkuszok.